[ FŐLAP | HIREK | ESEMENYEK | FORUM | KOZLEMENYEK ]
[ ALAPITO NYILATKOZAT | FELIRATKOZAS | LEVELEZES | IMPRESSZUM ]

Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök válasza a Los Angelesi Magyar Körnek

Tisztelt Uram!

Mellékelten küldöm miniszterelnök úr válaszait feltett kérdéseikre.

Üdvözlettel:
Teiszler Zoltán
személyi titkár

"1. Miniszterelnök úr azt nyilatkozta a The Times magazinnak az iraki magyar katonai részvétellel kapcsolatosan, hogy bár az emberekkel együtt Ön sem szereti ezt a háborút, mégis „kész a közvélemény ellenében is cselekedni, mert ez szolgálja az ország hosszú távú érdekeit”. Mivel magyarázza, hogy Ön felülbírálja annak a népnek az akaratát, amelyiket szolgálni hivatott és amelyik nem kívánja az iraki részvételt?"

Miniszterelnök úr több nyilvános fórumon is elmondta, hogy a politikusnak nem az a dolga, hogy véleménykutatással foglalkozzék. Egy felelős politikus soha sem annak fényében politizál, hogy mi a népszerű, és mi nem. Ha folyton azt néznénk, hogy vajon népszerű-e az, amit mondunk vagy képviselünk, nem menne előre az ország. Egy felelős államférfi azt tartja szem előtt, hogy mi szolgálja az ország és a nemzet érdekeit. Egy politikusnak pont az a felelőssége, hogy az ország érdekében akkor is meghoz bizonyos döntéseket, ha az adott esetben népszerűség-csökkenéssel jár együtt.
A közvélemény-kutatások tendenciákat, irányokat, társadalmi hangulatot fejeznek ki, nem pedig – ahogy Önök írták – népakaratot. Egy demokratikus államban a nép a szavazások, népszavazások útján fejezi ki akaratát nem pedig közvélemény-kutatásokban. Ezt teszi december 5-én is az egészségügy privatizációjának és a határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyében.
Olyan fontos ügyekben például, mint Magyarország részvétele az iraki békerendezésben nem lehet az alapján dönteni, hogy mi hoz több szavazatot, és mi hoz kevesebbet. Nem lehet rövid pártpolitikai céloknak alávetni az ország érdekeit, és nem lehet pusztán népszerűség-hajhászásból, a közvélemény-kutatások eredményeit a kezünkben tartva dönteni. Vannak döntések, amiket akkor is meg kell hozni, ha az adott esetben népszerűség-csökkenéssel járnak együtt.

"2. Miniszterelnök úr országos kampányt folytat a szavazás befolyásolására, arcképe szerepel az MSZP reklámújságján a kettős nemmel való szavazásra. Milyen jog alapján folytatja a nép akaratának befolyásolását az állampolgársági és privatizációs kérdésekben? Nem gondolja, hogy közjogi méltósága nem erre jogosítja fel, hanem épp ellenkezöleg, a nép független akaratának végrehajtására?"

A miniszterelnök dolga az, hogy vezesse az országot. A Magyar Köztársaság Kormánya és kormányfője erre kapott felhatalmazást a néptől. Gyurcsány Ferencnek és kormányának az a dolga és felelőssége, hogy tájékoztassa a választópolgárokat arról, hogy a kettős állampolgárságra adott „igen” és „nem” szavazatok milyen következményekkel járnak Magyarországra, saját életükre, nem utolsó sorban pedig a határon túli magyarság életére nézve.
A kormány megteremti annak feltételeit, hogy az emberek a lehető legtöbb információnak legyenek a birtokában, amikor eldöntendő kérdésként találkoznak a dilemmával. Gyurcsány Ferenc ennek érdekében kérte fel az egészségügyi, az oktatási, a pénzügyi, a munkaügyi, a regionális fejlesztési és az esélyegyenlőségi minisztert, hogy készítsenek számításokat és elemzéseket arról, hogy milyen következményekkel jár a magyar állampolgárság könnyített úton történő kiterjesztése.
Gyurcsány Ferenc pártpolitikusként többször is hangsúlyozta, hogy Magyarországnak bátor, magabiztos, büszke baloldalra van szüksége, amely képes és hajlandó konfliktusokat vállalni a jobboldallal szemben annak érdekében, hogy érvényesüljenek a baloldali értékek és érvek. A december 5-i népszavazás tipikus példája annak, hogy a baloldal és a jobboldal egy adott kérdésben nem ért egyet, és mindkettő ragaszkodik álláspontjához. De pontosan úgy formálódik a politikai karakter, hogy ezekben a nagyon fontos társadalmi ügyekben a különböző politikai erők által képviselt álláspontok között konfliktus van. És ez nemcsak azért fontos, hogy a különböző erők meg tudják különböztetni magukat a többi politikai erőtől. Ez a garanciája annak, hogy a politikai piac logikája szerint működni tud a politikai váltógazdaság, hisz a politikai karakterek feltételei a politikai alternatíváknak, amelyek közül tudnak választani a polgárok. E nélkül nem működőképes egyetlen demokrácia sem, hisz politikai karakterek, egy-egy ügyben folytatott politikai viták nélkül a polgároknak nincs lehetőségük választani. Gyurcsány Ferenc tehát egyetért az MSZP álláspontjával, helyesli, hogy a párt következetesen kitart álláspontja mellett, ám ez korántsem jelenti azt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként tevékeny szerepet vállalna a kampányban.

"3. Miniszterelnök úr kormánya a választási kampányban prosperáló egészségügyet ígért az országnak. Mint sikeres üzletember, gondolja Ön, hogy lesznek profitorientált befektetők a kórházprivatizációban, akik a szegényeket, a lakosság nagy hányadát ingyen gyógyítják? Gondolja Miniszterelnök úr, hogy az egészségbiztosítók a díjak jelentös emelése nélkül profitot biztosítanak majd a kórházak leendö tulajdonosainak? Mivel a jómódúak pazar orvosi ellátására sajnos hazánkban csak kevés és nagyon kisméretü kórház kell, miért támogatja Ön egyes nagy népkórházak privatizációját?"

A miniszterelnök többször is elmondta: a kormánynak nem áll szándékában megváltoztatni a szolidaritáson alapuló közfinanszírozást az egészségügyben. A vita azon folyik a privatizációt egyébként korábban helyeslő ellenzékiek és a jelenleg kormánypártiak között, hogy ki üzemeltesse a kórházat, a rendelőintézeteket, kinek a kezében legyenek a magánorvos praxisok. Nem arról folyik a vita, hogy ki fizesse ki a számlát. Ebben nincs vita a pártok között, és az emberek sem erről döntenek december 5-én.
Miniszterelnök úr egyetért azzal, hogy az a jó, ha az egészségügy nem üzlet. Ám az egészség érték, az egészségügyi szolgáltatásoknak ára van, az egészség megóvása, helyreállítása pedig pénzbe kerül.
A piaci szereplők egyéként már hosszú évek óta jelen vannak a magyar egészségügyben: a szolgáltatásnyújtás oldaláról nézve a magyar egészségügy ma 40-50 százalékban magánkézben van. A háziorvosi ellátás 80 százalékban, a fogászati ellátás 57 százalékban, a művese-állomások 90 százalékban vannak magánkézben, a rákos megbetegedések diagnosztizálására szolgáló legfontosabb két nagy műszerparkban minden készülékből négy van magántulajdonban, minden tíz szakápolóból nyolc, minden tíz betegszállítóból három vállalkozóként végzi tevékenységét.

"4. A hatalomnak a nép akaratának megváltoztatására történö törekvése, figyelmen kívül hagyása, azzal szembeni cselekvése szóban vagy erőszakkal mindenkor a diktatúrák sajátossága volt. Demokráciában a nép akarata szent, a hatalom számára kötelezö erejü. Bízunk benne, hogy Magyaroszágon demokrácia épül, a pártok érdekeik szerint dolgoznak, informálnak, kampányolnak és a népválasztotta kormány csak(!) végrehajtja a nép akaratát."

A demokrácia éppen arról szól, hogy bár nem minden értünk egyet, vannak közöttünk véleménykülönbségek, de tiszteljük, sőt, védjük a másik jogát arra, hogy másképp gondolkodjon, mert nem vonjuk kétségbe, hogy ő is a nemzet javát akarja. Beleférnek, bele kell, hogy férjenek az életünkbe ezek a nézetkülönbségek, hiszen sokkal több az, ami összeköt minket. A hazaszeretetünk, a nemzeti büszkeségünk, az örömeink és a tragédiáink.
Ám Magyarországon még 2004-ben is akadnak olyan régimódi politikusok, akik azt hiszik, ők valamiféle szellemi vezetői az országnak, és időnként ijesztő magabiztossággal tesznek kinyilatkoztatásokat arról, hogy mi jó és mi rossz. Csak az gondolkodhat így, akit zavar a demokrácia. De a demokráciának az is a lényege, hogy egyetlen politikus sem viselkedhet erkölcsi ítélőbíróként, aki megmondja, hogy melyikünk magyar, melyikünk nem, melyikünk a jó magyar, melyikünk nem, melyikünk a becsületes, melyikünk nem! Gyurcsány Ferenc ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a magyar vezetőket nem azért választják, hogy fölöttünk ítélkezzenek, hanem azért, hogy vezessék az országot tisztességgel, ha megbízzák vele.